A következő nyilatkozat csokor, a tegnap elhunyt Giacinto Facchettiről szólna. Azok beszélnek itt róla akik tényleg ismerték őt.
JAVIER ZANETTI: ”Kimondhatatlan fájdalom van most mindannyiunkban, az egész Inter családban. Giacinto nagyon fog hiányozni, hiszen vele egy különleges személy ment el aki minden porcikájában egy jó ember volt. Mindig is az Interhez tartozott és ezután is oda fog. Nagyon szomorú nap ez hiszen mindig közel állt hozzánk, közel mindenkihez. Nem tudom elégszer ismételni: nagyon fog hiányozni”
ANTONIO MATARRESE (a Liga elnöke): ”Egy ilyen személyiség és sportember elveszítése mindig hatalmas fájdalommal jár. Most többszörös erővel kell azon dolgozzunk hogy olyan legyen az olasz foci légköre mint amilyennek ő szerette volna.”
MARCO TARDELLI: ”Nagyon szép emlékkép maradt meg róla bennem. Mikor edző voltam ő vezető volt, mikor pedig játszottam az Interben ő akkor is a háttérben tevékenykedett már. Egy olyan ember volt akinek mindig volt egy jó szava a másikhoz, és szinte része volt az Internazionalenak. Számomra halhatatlan marad.”
GIANNI PETRUCCI (az olasz olimpiai bizottság elnöke): ”A sportélet ma egy olyan nagy kapitányt gyászol aki meghatározó tagja volt az olasz labdarúgásnak. Az 1968-as Európa Bajnokságon és az 1970-es Világbajnokságon beírta magát a sportunk történelemkönyvébe. Facchetti a pályán és azon kívül is igazi bajnokként viselkedett mindig. Vezetőként is nagy hangsúlyt fektetett a morális dolgokra ez pedig sajnos igen ritka dolog manapság. Ma az Inter mellett az egész sportvilág szegényebb lett valakivel, akinek az életútja példa lehet a mai fiatalok millióinak is.”
BEPPE BERGOMI: ”Nem csak az Inter hanem az egész olasz foci veszítette el az egyik példaképét az ő személyében. Amikor valakivel példálózni kellett az Interrel kapcsolatban akkor az ő volt. Folyamatos kapcsolatban voltam vele mindig és most már elmondhatom elég régóta győzködött hogy menjek vissza az Interhez és fogadjak el egy tisztséget. Az állapotáról folyamatosan tudtam, engem mindig Riccardo Ferri informált aki a teniszpartnere volt. Sajnos az utolsó héten tragikus állapotba került és innen már nem volt visszaút. A mondás úgy tartja hogy halottról vagy jót vagy semmit. Nála ez a dolog halmozottan igaz…”
SANDRO MAZZOLA: ”Mikor megtudtam hogy Giacinto meghalt óriási gombóc lett a torkomon. Szinte együtt nőttünk fel, együtt éltünk meg jót és rosszat. Mind emberként mind sportolóként óriási egyéniség volt, ezt mint barát és mint volt csapattárs mondhatom róla.”
ROBERTO BONINSEGNA: ”A pályafutásom legszebb gólját Facchetti beadásából szereztem. 1970-ben volt egy Inter-Foggia meccsen, majd abban az idényben meg is nyertük a scudettot. Giacinto a csapatkapitányom volt az Interben és a válogatottban is. De milyen játékos is volt… Az első szélső védő volt aki felment a támadásokkal és oda tudta beadni a labdákat ahova csak akarta. Rengeteg gólt lőttem az ő beíveléseiből, szó szerint arany életem volt középen miatta. A múlt héten fel akartam keresni hogy megnézzem hogy van, de erre nem kerülhetett sor. Akkor értettem meg hogy mennyire beteg és már sajnos tényleg nincs mit tenni… Nagyon jó barátom volt akivel a kapcsolat az idő múlásával sem romlott meg.”
GIANNI RIVERA: ”Óriási személyiség volt, emberileg sokkal nagyobb mint amit a pályán láthattunk belőle. Sokat játszottunk egymás ellen az évek folyamán és vele a pályán kívül is remek volt a viszonyom. Nagyon szoros kapcsolatban álltunk egymással.”
GIGI RIVA: ”A mi generációnk kapitánya volt, egy olyan játékos aki majdnem száz alkalommal húzhatta magára a válogatott mezt. Egyenes és tiszta ember volt aki nagyon korán ment el. Egy olyan barátot veszítettem el akivel rengeteg közös emlékünk és élményünk volt.”