Kedves Cipe!

Nem siker�lt elmondanom neked amit akartam, a f�lelem miatt ami az id�t elm�lhatatlann� �s a betegs�gedet sz�rny�v� tette.
Sajn�lom, de azt hiszem mindent meg k�ne k�sz�nn�m a t�relmed�rt, amivel mindig volt�l ir�ntam. A szemed�rt amik mosolyogtak, eg�szen a v�gig, a lelkesed�s�rt vagy az ir�ni��rt amikkel mindig megpr�b�ltam t�ltenni magam a neh�z id�k�n Veled egy�tt.
N�h�ny nappal ezel�tt utols� szavaiddal besz�lt�l velem - �s olyasvalaki kifejez�s�vel aki szeret - az Interr�l bemutatv�n az elk�pzel�seid a j�v�r�ll a lehet�s�geinken t�l, mint tudatlan, egyszer� ember.
N�h�ny h�napja megk�rdeztelek, f�lig viccel�dve, f�lig komolyan, mi�rt nem volt sohasem egy b�r� a bar�tunk, mert legal�bb egyszer biztons�gban �rezhett�k volna magunkat. �s te egyszerre enyh�n �s ridegen v�laszolt�l, hogy nem k�rhetem ezt T�led mert nem vagy r� k�pes.
Fantasztikus. A hatalmas m�lt�s�god, a becs�leted nem volt r� k�pes. Sem az a sportszer�s�g, ami az els� Intern�l elt�lt�tt napod �ta �rintetlen maradt, az első nap Herrer�val aki t�vesen Cipelletti-nek h�vott, �s az�ta mindannyian Cipe-nek h�vunk. Udvarias, intelligens, b�tor, z�rk�zott, t�vol minden durva reakci�t�l.
M�gegyszer k�sz�n�m, hogy elfogadtad az Intert, �s vele egy�tt mindannyiunkat.

Massimo Moratti